Mi lesz veled Corvinus?

Nincs pénz, hát zárjunk be egy-két egyetemet, főiskolát. Legyen közte a Corvinus is, mit bánom én - vehették fél vállról a kérdést az oktatási államtitkárságon. Mert ugye egyik napról a másikra jött a hír, hogy sok az állami fenntartású felsőoktatási intézmény, így suhintanak egyet a huszárkarddal, s egyszerűen megfelezik a létszámot. A kétségbeesés szinte országos.

 
 
Felszámolnák a Corvinust? A közgazdász képzés fellegvárát? - lehetett hallani az elmúlt héten, amikor egyes sajtóhírek szerint halálsorra került a neves egyetem. Persze senki sem tudott semmi biztosat, de rögtön felháborodtunk. Az ország egyszerre csapott a térdére, hogy na de állambácsi, kedves Rózsa néni, mégis mit tetszik csinálni? Aztán a hírt maga Hoffmann Rózsa cáfolta meg, mint mondta: egyelőre csak konzultálnak, nincs eldöntve semmi sem. Majd hozzátette halkan: a Corvinus sorsáról egy-két hónap múlva döntenek.
Az egyetem vezetése méltán mordult egyet, hiszen nekik egy szóval sem említették ezeket a terveket. Most a Hallgatói Önkormányzat is szót kért, és nagyon udvariasan adta a világ tudomására: bíznak abban, hogy nem szűnik meg az egyetemük. Persze emlékeztetnek arra, hogy továbbra is támogatják a kormányzati célokat, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozását. Az egyetem rektora május 10-én találkozik Hoffmann Rózsával, hogy egyeztessenek.
Most már biztos, ha a Corvinus meg is marad, de komoly vérengzések lesznek országszerte. A kormány egyáltalán nem viccelt akkor, amikor azt mondta, hogy túl sok egyetem és főiskola van Magyarországon. Lehet, hogy a mostani hírekkel szemben nem 29-ről 16-ra csökkentik majd az állami fenntartású felsőoktatási intézmények számát, de minden bizonnyal komoly bejelentésekről kapunk még hírt.
Mi lesz veled Corvinus? bejegyzés elolvasása

Felvételiztem, de hova?

Válság van, plusz folyton átalakítják a felsőoktatást, így közel sem volt egyszerű eldönteniük a felsőoktatásba jelentkezőknek, hogy mit jelöljenek meg. Mindenki jól akar választani, hogy majd biztosan találjon állást, és pénzt is keressen munkájával rendesen. Persze a buktató mindig ott lebeg a szem előtt. Mi van, ha slágerszakot választottam, ha a csapból is az én évfolyamom folyik majd?

 
Idén a kérdést feltevők közül a gazdálkodási és menedzsment szakot választók ismerhettek magukra, hiszen a tavalyi év második legnépszerűbb szakja idén már a dobogó legfelső tetejére állhatott. Látszik viszont, hogy csak apróbb helycserék történtek, tehát a húsz között nagy változások nem történtek. Érdekes, hogy a legjobb ötben idén már nincs benne a jogászképzés, amely lecsúszott a hatodik helyre, vagyis vesztett valamennyit népszerűségéből. Helyette a top 5-ben van a turizmus-vendéglátás, a mérnök informatikus, a gépészmérnöki, és a pénzügy és számvitel. Érdekes továbbá, hogy nem riasztotta el a fiatalokat a rezidenseket övező folytonos bizonytalanság az orvosi pályától - a szak a tavalyi kilencedikről idén a hetedikre jött fel. Nagyot esett ugyanakkor a nemzetközi tanulmányok szak, ami a tavalyi 14. helyről idén csak a huszadik lett.
Megnézhetjük a korábbi évek statisztikáit is, meglepetés viszont nem fog érni senkit: mindig népszerű a gazdálkodás és menedzsment, a mérnök informatikus, a gépészmérnök, de sokan választják a jogot, az orvosit, vagy éppen a kommunikáció szakot.
Sőt megszoktuk azt is, hogy minden ötödik jelentkező gazdasági képzést választ, és azt is, hogy a természettudományos képzést választók száma a béka segge alatt van. Végignézzük, ahogyan a jövőjükért küzdenek az orvos hallgatók, hallottuk, hogy nincs jogásznélküliség.
Választani azonban nem könnyű, akármelyiket is nézzük. Előretervezni jó pár évvel, még a piac sem nagyon tud. Hát még a diák, akit 18 évesen arra kényszerítenek, hogy döntse el, mi akar lenni – úgy, hogy a feje fölött közben átalakítják a felsőoktatást.
Felvételiztem, de hova? bejegyzés elolvasása

Iskolába veled tanár!

Vége a jó időknek, amikor a pedagógus megtartotta az óráit, majd vette a táskáját, és haza ballagott. Most ugyanis heti kötelező 32 óra munkaidő vár a tanárokra. Így bent kell maradniuk az iskolában akkor is, ha már kitanították magukat aznapra. Lesz itt rend seperc alatt, bekeményít most már Hoffmann Rózsa is.

 
 
Alaposan megrótták az elmúlt hetekben Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárunkat, így kihúzta magát és katonás rendet teremtett. Dolgozzon a pedagógus is, mint mindenki más. Persze eddig is ezt tette, de most dolgozzon még többet, maradjon az iskolában még tovább. Az eddigi 22-ről emeljük meg 32-re, a heti kötelező munkaidő 80 százalékára a munkaidejét. Tanuljanak egy kis rendet. Hogy miért? Egyrészt mert csúnyán rászóltak Hoffmannra, másrészt így kezelhető lesz a túlórák és a helyettesítésekből adódó adminisztrációs terhek. Ez nem is akkora hülyeség, ugye? Sőt, ha tovább gondoljuk, eddig meg sem volt határozva, hogy a tanároknak mennyi időt kell az iskolában tölteniük, így valóban komoly gondot jelenthetett egy-egy helyettesítés, vagy túlóra elszámolása. Persze a több órát, és az így elmaradó túlórapénzt béremeléssel kompenzálnák, hogy ne legyen harag. De van harag. Merész lépés, tudta Hoffmann is, ezért próbálta bevonni döntésbe a tanárokat, csak úgy illedelmesen. Küldött nekik kérdőívet is, hogy elmondhassák a véleményüket. De ezek a szemét tanárok még ezt sem értékelték, már megint csak elégedetlenkednek. Először is azt sérelmezi a szakszervezet, hogy már megint kihagyták őket az egyeztetésekből, most ugyanis csak egy napot kaptak és csak az igazgatók a kérdőívek megválaszolására, és így véleményük hangoztatására. Ami azért valljuk be, nem sok, és főként csak gesztus. Aztán arra is felhívták a döntéshozók szíves figyelmét, hogy a tanárok már most is eleget dolgoznak, vannak, akik hetente 69 órát.
Ebből is látszik, hogy megint egy olyan tervezet született, amit a szakma megkérdezése nélkül készítettek el, vagyis megint nem lesz köze a valósághoz… állítólag az új törvény pedig már 2012 szeptemberétől életbe lép. 
 
Iskolába veled tanár! bejegyzés elolvasása

Akár Stohl is lehet az ellenszer

A srácok az iskolában csak röhögnek: na majd pont a Bucitól tanulunk újat - képben vannak ők, ismerik a különböző szereket, talán túl jól is. Barna, nyalcsi, hernyó, heroin - így már tudjátok, hogy miről van szó, majd a földre veti magát, üvölt, csapkod… a két színész játékát immár teljes csöndben figyeli az osztály. Egyre nagyobb teret kap az iskolai drogmegelőzés. Szükség is van rá.

 
 
„Kettőévnégyhónap” - válaszolja lehajtott fejjel Stohl András a kérdésre, hogy megérte-e drogozni, alkoholos befolyásoltság alatt autóba ülni. A diákok nem is nagyon tudják eldönteni, hogy most higgyenek a szemüknek, és megfogadják az ismert színész, és immár hírhedt tv-s személyiség szavait, vagy ne, mert csak átverés az egész. De az ország Stohl Bucija állja a sarat: vagy mert komolyan gondolja, vagy, mert így akar enyhíteni a bűnét, és a letöltendő évek számát… viszont a téma szempontjából mindegy is. Ő is lehet ellenszer, még akkor is, ha csak egy újabb színészi alakítását látjuk. Az ugyanis nagyon is a valóság, hogy 2008-ban a 16 évesek közül minden harmadik diák kipróbált már valamilyen drogot. A helyzet a 14 évesek körében sem fényesebb, 28,8 százalékuk próbált már ki valamilyen kábítószert: 10 százalékuk egyszer, 12,5 százalékuk pedig alkalmanként fogyasztott, míg 2,5 százalékuk rendszeresen él drogokkal. A helyzet napjainkban hasonlóan csodás: alig egy hónapja általános iskolás diákjait csípte el tanítójuk miközben marihuánás cigarettát szívtak az utcán…
Tolom a barnát, kurva anyját …Barna, nyalcsi, hernyó, heroin - röhögnek a srácok… jó az előadás, többen tudják, miről beszél a színész. Majd csönd lesz, amikor azt a kínt látják az osztályteremben helyet kapó előadásban, mikor a drogos szer hiányában szenved… Kovács Krisztián és Scherer Péter a drogmegelőzést másként értelmezte, mint a legtöbb szervezet, eredményességük azonban vitathatatlan.
Közben más vélemények szerint az elrettentés helyett sokkal fontosabb a helyes értékrend kialakítása. Zacher Gábor toxikológus szerint a fiatalokkal el kell hitetni, hogy igen is lehet drog nélkül élni, a megelőzéskor pedig a családi mintára kell építeni: beszélgetni kell a kábítószer használat káros hatásáról.
Bár a módszerek eltérőek, az elmúlt évek statisztikái arra figyelmeztetnek, hogy drogmegelőzésre sajnos szükség van. És igen, akár még Stohl is lehet ellenszer.
 
Akár Stohl is lehet az ellenszer bejegyzés elolvasása

Mégis beint a hallgatóknak a Széll Kálmán Terv

Mégpedig nem a költségtérítéses képzés kivezetésével, hanem az állami helyek lassan történő felszámolásával állítja a kasszához a jövő értelmiségét a kormány konvergencia programja. Apelláta nincs: harmincezer hely lesz a jelenlegi 50-60 ezer helyett, a többi fizessen. Éljen a felsőoktatáshoz való jog, ne legyen munkanélküli fiatal, és fizessen a hülye, ha tanulni akar.

 
 
A Széll Kálmán Terv egyszer már rendesen beijesztett mindenkit, aztán kiderült, hogy csak véletlen baki volt az egész, félreértés, nincs veszélyben a fizetős képzés. Most pedig már biztosak is lehetünk benne, nincs veszélyben, nagy szerencsénkre, hiszen a többség számára csak a pénzen vett tudás lesz majd a választható út, ha diplomát szeretne. Az államilag finanszírozott helyeket ugyanis már a jövő évtől folyamatosan csökkentik, számuk 2013-tól majdnem a felére eshet a mostanihoz képest. Lesz harmincezer okos, aki ingyen tanulhat, és lesznek a többiek, akik, ha ragaszkodnak a felsőoktatáshoz, hát kifizetik. Az indoklás szerint csak így, a tanulólétszám csökkentésével fékezhető meg a túlzott munkanélküliség. Persze szó esik arról is, hogy változtatni kell a képzési szerkezet belső összetételén, javára a természettudományi és a műszaki pályának.
Állást foglalt Nagy Dávid, a HÖOK elnöke is, bár egyelőre még ő maga sem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen a hír hallatán. Egyrészt üdvözli a programot, mert szerinte így a diákokat a piacképes képzések felé irányítanák, másrészt tart attól, hogy a hallgatói létszámcsökkenés hosszú távon a gazdaság teljesítményének romlásával jár.
Az már látszik, hogy mindenáron változtatni akar a kormány, és ezzel talán senki sem vitatkozik. Az viszont érthetetlen, hogy miért fejvesztve rántanak kardot, s húzzák meg a határokat. A bolognai rendszer lényege is az, hogy okosabb legyen a felsőoktatás felépítése: az érettségit követi az alapképzés, majd a munka. Az okosak meg mehetnek szépen mesterképzésre, s tanulhatnak tovább. Persze az igaz, hogy egyes szakokon több diplomást képeznek, mint kellene, de csak ezért meghúzni a teljes felsőoktatásban államilag finanszírozott helyek számát, enyhén szólva is kemény lépés. Mennyivel ésszerűbb lenne megadni a lehetőséget a fiataloknak - persze az eddigi követelményrendszert szem előtt tartva -, hogy diplomát szerezzenek, és csak a mesterképzésre jelentkezőket megválogatni. Oda már ne menjen mindenki, vagy ha igen, akkor fizessen érte. Az alapképzés után ugyanis már elhelyezkedhet az ember fia, ha meg nem talál munkát, mehet szakirányú továbbképzésre, igazodva a munkaerőpiac elvárásihoz…A kormány által kidolgozott Széll Kálmán Terv azonban nem gondolkodik, csak hadonászik ész nélkül, ahogy már megszokhattunk.
Mégis beint a hallgatóknak a Széll Kálmán Terv bejegyzés elolvasása

Azok a mocskos balos óvodák

Meg az a szemét MTI, aki benyal a jelenlegi kormányzatnak, s megtévesztő módon közli az egyes kormányciklusok alatt működő óvodák számáról készült statisztikát. A végzetes hibára, a seggnyalásra, és így a balos óvodák megszégyenítésére pedig egy blogger hívta fel a figyelmet. Romokban a közoktatás, hamis számok a placcon: hova tűntek az óvodák 1998 és 2002 között?

 
 
Gondolta a srác, hogy leégeti az MTI-t, s ehhez pont kapóra jött neki az az óvodák számáról készült statisztika, amit a távirati iroda az új közoktatási koncepcióról szóló cikke mellé szúrt be. Ebben számokkal és oszlopokkal, szépen grafikonnal szemléltették, hogy 1999 és 2010 között az egyes tanévek során miként változott az óvodák száma Magyarországon. Persze a baki, amire figyelmeztet a blogger, nyilván ott volt, de valóban az ovikat használná fel az MTI némi hízelgésre?
Mindenesetre nagyon bájos, ahogyan építő elemekkel alkotják az egyes óvodai évek oszlopait, mintha a statisztikát hatéves gyerekekre szabták volna. Persze ebbe is belekötött a blog írója, „miazhogy” ezzel kábítanak??? Az meg csak hab a tortán, hogy mindent a szocikra kennek. Mintha az uralkodásuk alatt buldózerek jöttek volna és porrá zúzták volna az óvodákat. Hülye az MTI, mert ezt állítja és pont. Egy mocsok, mert így akar jól a jobboldal szíve közelébe férkőzni - csapong a poszt írója. Aztán mint Sherlock, nyomozása eredményeként rábök a statisztika aljára: de hova tűnt az 1998 és 2002 közötti időszak? A szemetek el akarták tüntetni, mert akkor kormányzott az Orbán-kormány. És tessék, csökkent az óvodák száma, hát ezt akarták titkolni: adnak hozzá linket is, tessék itt lehet megnézni…
Majd szitkozódás: köcsög emtéi de béna vagy, elég lett volna, ha azt írod, hogy a bal oldal uralma alatt kevesebb ovi volt, mint ’98 és 2002 között.
Tessék, míg a média attól hangos, hogy egyes kiszivárgott információk szerint módosítottak a közoktatási törvényen, hogy 16 éves korig lesz kötelező iskolába járni, 50 órás közösségi szolgálatot kell teljesíteniük a diákoknak, és öt tantárgyból kell érettségizniük, addig a kurva balos óvodák ilyen gaz tettre kényszerítik az MTI-t. Egyébként három éves kortól lesz kötelező óvodába járni, ha maradnak addig egyáltalán óvodák, és a bal oldal nem tünteti el őket mind a Föld felszínéről.
Azok a mocskos balos óvodák bejegyzés elolvasása

Házi feladat a közértből

Nem kell többet házit körmölni, hiszen ott a bértanár, aki jó pénzért megírja azt pillanatok alatt. A hülyének is megéri, hiszen időt spórol vele, és a tanár sem piszkálja másnap az iskolában. Az internetes portál pedig bérletet is kínál a naplópóknak, persze csak, ha bírják anyagilag is. Itt egy jól működő üzletág, a hülyéket istápoló vanhazid.hu.

 
 
Gyönyörű kezdeményezés az, amely a lustákra, rossz tanulókra épít, támogatja őket a tanulmányaikban, és segít nekik elvégezni a nyolc általánost, majd a gimnázium négy évét.
Tök egyszerű az egész, akárcsak a szolgáltatást idénybevevők nagy része. Csak egy klikk az oldalra, kifizetem a pénzt, és cserébe megkapom a házimat. A túloldalon ugyanis élő tanárok segítenek majd, garantálva a sikert. Ez egyrészt nagyon jó, mert biztos én leszek az osztály leghülyébbje, és egyben elsője is, hiszen a házim mindig patent, bár fogalmam sincs, hogy mit is kellett csinálni. A rendszer működik, és működhet, mert senki nem int be neki. Sőt virágzik az ipar, és kezdeményez is: csalogatja a fiatalt, mégpedig akciókkal. Ha többször jössz, kevesebbet kell fizetned. Persze szabályok vannak, így nem állíthatunk oda bármikor a honlapra, hogy házi kell, de gyorsan. Van ugyanis nyitva tartás, ha már az elveiket elhagyták az üzemeltetők, és a bértanárok is. Délután háromtól tízig lehet házit íratni, így a későn érkezők pórul járnak, és másolhatják a leckét másnap a szünetben. Viszont nem is fizetnek érte semmit. Figyelnünk kell arra is, hogy előre nem tudunk dolgoztatni, mert a bértanárok nem dolgoznak, ha másnap nincs iskola. Élelmes a rendszer, ha nincs suli, házi sem kell, a segítő szándék máris kihal, korrepetálni eszük ágában sincs. Pedig pont ezzel a céllal határozták meg működésüket, pont emiatt lehetnek törvényesek. Akkor, amikor csalásra buzdítják a gyereket. Azt a diákot, akinek esze ágában sincs tanulni, csak pénzért házit venni, és az utcán lógni. Ő az, aki elvégzi a nyolc osztályt, és mégis hülye marad.
Házi feladat a közértből bejegyzés elolvasása

Pofa be egyetem!

A kormány zárol, csak úgy önálló kart szüntet meg, az államtitkár meg még arra sem veszi a fáradtságot, hogy a rektorokkal találkozzon. Összesen 13 milliárddal húzták meg a nadrágszíjat. A felsőoktatási intézmények komoly költségvetési hiánnyal küzdenek, a kutatóegyetemek rektorai pedig levelet írtak. Nyugaton a helyzet változatlan, itt pedig már rég elvesztette tekintélyét a felsőoktatás.

 
 
A kérdés pedig, hogy miért? Miért teheti meg a kormány, hogy egy akkora összeget vesz el az egyetemektől, amibe belesajdulnak. Miért vehet el egy egész kart, például a Corvinustól. A válasz sajnos egyszerű: már rég leszarja a felsőoktatás tekintélyét, nem érdekli a rektorok véleménye, tulajdonképpen egy ideje már semmibe veszi a felsőoktatást. Legalábbis erre utal a rektorok kétségbeesett levele is, amelyben úgy vélik, hogy a zárolások erőteljesen megkérdőjelezi a minisztérium elkötelezettségét a felsőoktatás minőségi kritériumok alapján történő átalakítására. Elvesztek a minőségi szempontok. De legalább olyan államtitkárunk van, aki azt mondhatja: csökkenteni kell a felsőoktatás keretszámát. Mondjuk kétezer fővel. Mert joga van hozza - hangzik a válasz a kérdésre, amely ismét a miért.
Mert megteheti, hogy a felvételi számokról nem az államtitkár beszél (de még csak nem is a miniszter), hanem a helyettese számol be. Az oka ennek is megegyezhet azzal, amiért állítólag az egyetemi rektorokat sem fogadja…
Szóval a válasz egyszerű a miértekre. Talán azért teheti meg mindezt a kormány, az oktatási államtitkár, mert hiány van. Nem csak a költségvetésből hiányzik az a bizonyos plusz, hanem a tekintélyből is. A magyar felsőoktatás pedig hiába kapálózik, már tehetetlen, rég semmibe veszik.
Pofa be egyetem! bejegyzés elolvasása

Buldózert a kisiskoláknak

Összevonások és bezárások. Nap mint nap felüti a fejét valamelyik város iskolájában a járvány, amelyet úgy hívnak: pénzhiány. Az önkormányzat nyel egy nagyot, és meghúzza a nadrágszíjat, a legtöbb helyen az oktatás kárára. Persze baja senkinek sem lesz, a diák tanulhat tovább, csak máshol, mert a régi iskolájából kijjebb rugdalták. A helyzet országszerte ismerős.

 
 
Budapesten a belvárosban, Szentesen a főtéren, Szombathelyen az iskola előtt tüntetnek iskolabezárás ellen a szülők, közben Dunaújvárosban átszerveznek, Esztergomban pedig bejelentették: iskolacsőd. Csak néhány példa az elmúlt hónapokból, és a kisiskolákról még nem is beszéltünk. Felcsattan az ember, miért pont az oktatáson, az utánpótlás jövőjén spórolunk, miért a felnövekvő értelmiségtől vonjuk meg az iskolába járás jogát - miért őket büntetjük, ha nincs pénz. A válasz minden esetben nehézkes, hiszen kényes kérdés ez. Akárki is üljön a vezetői székben, lesz olyan, aki politikai cselszövést lát majd a történések mögött. Holott, ha kinyitjuk a szemünket, akkor észrevehetjük, hogy csak ésszerű átszervezés folyik a legtöbb helyen. Példaként elég csak arra gondolni, hogy a kisváros több iskolával is bír, hiszen város, megteheti, viszont a gyermekvállalási kedv hanyatlása okán évről évre kevesebb a diák. Az osztálytermek egyre üresebbek, alig a felét tudják csak feltölteni tanulókkal. A kiadások azonban nem csökkennek, nem csoda így, ha az önkormányzat két félig feltöltött intézményből csinál egyet, spórolva a fölösleges kiadásokon. A híradóban persze csak azt látjuk, amikor szegény gyermekét az iskola elé rángatja a szülő, s hangosan üvölti, hogy az a szemét zsarnok most az iskolát is eladja a maffiának… pedig csak két sarokkal kell majd odébb járnia a gyereknek, és a teremben sem egymás ölébe ülnek majd. Csak feltöltik az üres helyeket, megszüntetve a foghíjas termeket. Persze abban azért mindenki egyetért, hogy nehéz időket élnek át a falvak kisiskolái, és a diákoknak olykor kilométereket is utazniuk kell, hogy iskolába járhassanak. De legalább jobb körülmények között tanulhatnak, és télen nem arra kell figyelniük, hogy megfagynak-e, ha kikapcsolják az iskola fűtését, vagy éhen maradnak-e akkor, ha az iskola nem tudja kifizetni a menzáztatást. 
Buldózert a kisiskoláknak bejegyzés elolvasása

A kreativitás csökkenti a pofonok számát

Hoffmann Rózsa kitárta rejtett lapjait az uniós oktatási miniszterek előtt, és mosolyogva közölte, hogyan oldható meg az iskolai erőszak kérdése. Szerinte a kulcsszavak a kreativitás, az önkéntesség, a szolidaritás és a tolerancia. Homlokára is csapott a megannyi miniszter, Gödöllőig kellett jönniük, hogy megoldást találjanak az agresszív gyermekek csitítására. A cél, hogy kevesebb pofon csattanjon az iskolában.

 
 
Természetesen rögtön feltételezhetnénk rosszindulatúan, hogy „nyilván” csökken majd a pofonok száma, ha kreatívabbak lesznek ifjaink. Leleményességük nem ismer majd határt, a legkevesebb fáradalmat véve szúrnak majd ki társaikkal, illetve tanáraikkal. Persze oktatásért felelős államtitkárunk biztos nem erre gondolt, hanem arra, hogy az önkéntességre, szolidaritásra és toleranciára nevelés következtében csökken majd a verbális erőszak, és így a pofonok száma is. Mint a mesében - gondolnánk, de akkor Hoffmann Rózsa rátesz még egy lapáttal, és bűbáj ország lakóiról kezdi meg történetét. Egész pontosan így fogalmazott: egész Európát fokozottan érdekli, miként lehet elérni az iskolában, hogy olyan tudatos és felelős állampolgárokká váljanak a fiatalok, akik hozzájárulhatnak hazájuk és Európa fejlődéséhez. Majd folytatta: a cél, hogy a jövő felnőttjei ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint elődeik. Majd képzeletben megveregette saját vállát, és gondolta magában: Európa tanulhat tőlünk. S, ha már így állunk, itt az idő, hogy megmutassuk, milyen remek az oktatásunk, hiszen „Magyarország oktatási rendszerének erősségéből tanulhat Európa”. A manó rúgja meg, és kimondta. Tényleg kacsintott egyet az uniós oktatási miniszterekre. Hogy mivel érvelt? A zenei nevelésben, a sportoktatásban, és a tehetséggondozásban elért eredményeinkkel. Mely mind igazán szép dolog, főkét annak tudatában, hogy mind a közoktatási mind a felsőoktatási törvénytervezet hangos vitáitól zeng a sajtó. Mondanom sem kell, hogy a tehetséggondozás remek, csak a hülyéket csapjuk ki az iskolából, mondjuk 15, vagy 16 éves korukban. De mit számítanak ezek, ha oktatjuk az uniót, most éppen iskolai agresszióból. Abból, amiben szintén hírhedtek vagyunk: tanár ver diákot, majd szülőt, aki dühében elveri az egész osztályt, és ugyanez visszafelé is. De idézem újfent: kreativitás, önkéntesség, szolidaritás és tolerancia. Ezeket véssük be jól az agyunkba.
A kreativitás csökkenti a pofonok számát bejegyzés elolvasása

Magas fizetésért szájalnak a diplomások

A fiatal pályakezdők, na meg persze a többség vágya, hogy jól keressen, céges autót kapjon, egyszóval jól éljen. Az álmokat pedig meg kell valósítani, így hát szemrebbenés nélkül megy el az állásinterjúra az iskolapadból kiszabadult fiatal, s mondja be a nagy bruttókat. Ekkor int be nekik a munkaadó, hiszen a szerencsétlen pályázó még a cég profiljával sincs tisztában, és bár nyelvvizsgáját lobogtatja, csak habog össze vissza, ha beszélni is kell külföldiül.

 
 
Önbizalomban nincs hiány - mutatja az ábra, mely szerint a fiatal átveszi diplomáját, elküldi önéletrajzát, és várja a nagy lóvét. A munkaadók pedig egyre zabosabbak, hiszen az újoncok besétálnak az állásinterjúra, és húzzák a szájukat a nettó százezerre. Nem érdekli őket a karrier, a tapasztalatszerzés, és a fejlődési lehetőség sem. Ők egyet akarnak: mégpedig jól keresni.
A napokban egyre több fórumon jelenik meg a fiatal pályakezdőket szidalmazó vélemények tömkelege. Kezdi felhúzni magát a munkaerőpiac. Nem elég, hogy friss diplomások ahhoz sem értenek, amit a főiskolán, egyetemen tanultak, de még a hozzáállásuk is selejtes. Felkészületlenül érkeznek az állásinterjúra, tulajdonképpen azt sem tudják, hogy mihez kezdjenek. Dolgozni kellene, sok pénzért - ez az egy biztos. Hogy mivel foglalkozik a vállalat, amelyhez benyújtottam az önéletrajzom: a fene se tudja, nem értem rá megnézni a honlapját, hiszen állástalan pályakezdő vagyok - éppen munkát kerestem. Nyel egyet a felvételiztető, s a motivációjáról kérdezi a pályázót. Hiába, ilyenek nincsenek neki. Fizetés megjelölés persze kitöltve, csili-vili számok állnak a rublikában: nem vagyok én kispályás. Röhög egy jót a cég, na menj a fenébe. A szerencsétlen meg nem érti mi történt, csak a sort látja maga mögött. Az idillt pedig az állásért küzdő sorstársainak hangos kacaja zavarja meg. Mert diplomás pályakezdőből sok van. Olyan is, aki gyakornokként hajlandó volt ingyen gürizni, hogy fejlődjön, hogy tapasztalatot szerezzen. Ők azok, akik megértették, hogy előbb le kell tenni valamit az asztalra, előbb bizonyítani kell, és akkor majd megmondhatják, hogy mennyit akarnak keresni. Ők azok, akik többet is fognak keresni.
Magas fizetésért szájalnak a diplomások bejegyzés elolvasása

Hoffmann a 16-ra fogad

Nemcsak a felsőoktatást érintő passzusával kavart nagy port a Széll Kálmán Terv, hanem a tankötelezettség lecsökkentésével is heves érzelmeket váltott ki. A terv szerint ugyanis elég lenne a diákoknak 15 éves korukig iskolába járniuk, utána meg, menjen ki merre lát. Persze Hoffmann Rózsa szerint ez még nincs kőbe vésve. Ha fogadni kellene, ő a 16-os számot tenné meg.

 
 
Szerencsejátékba kezdett az oktatási államtitkárság, s megtette tippjét: Hoffmann a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott tizenöt éves korhatárig tartó tankötelezettség helyett a 16 éves korhatárra fogadna, bár eredetileg 17-et javasoltak. Érvelése szerint megérné az az egy év, hogy bent tartsák a gyerekeket az iskolában. Azonban, hogy mindenki számára világossá váljék: jelenleg 18 éves korig kell iskolába járniuk a fiataloknak. A tervek szerint pedig vagy 15 évesen, vagy 16 évesen kiadják az útjukat, csináljanak, amit akarnak.
Persze értjük mi földi halandók is, hogy azok a fránya naplópók, akik csak melegedni járnak az iskolába, na ők, inkább kallódjanak az utcán. Értjük azt is, hogy elmehetnek dolgozni, és nincsenek immár a padhoz láncolva, meghozhatják maguk a döntést, hogy mit is kezdjenek az életükkel. Szép és tiszta minden. Csak az nem, hogy, mi történik azokkal a fiatalokkal, akik 15-16 évesen alkalmatlanok arra, hogy iskolába járjanak. Mihez kezdenek ők, ha nincs a kezükben tudás, amire alapozhatnának, amivel munkát vállalhatnának, amivel elkezdhetnék az életüket. Na ők lesznek a drogosok, a csövesek, és a piti kis tolvajok. Persze akinek nem inge, az ugye ne vegye magára. A kérdés pedig adja magát. Nyer-e a kormány azon, hogy pénzt spórol a tankötelezettség korhatárának csökkentésével? Persze, hiszen nem kell kifizetni fölöslegesen ezen diákok taníttatását. De akkor is nyer (?), ha ezeknek a 18 év alattiaknak az életét kell majd rendbe rakni, ha hajléktalanként dörömbölnek majd az Országház kapuján. Jobb híján, hiszen nem lesz majd hol lakniuk. Mert, ha 15 évesen kilépnek az iskola kapuján, semmiféle szakképzettséget nem kapnak.
Hoffmann a 16-ra fogad bejegyzés elolvasása

Az egyetemek sem ússzák meg a Széll Kálmán Tervet

Egy mondat, és borul máris a rendszer, de mégsem arra, amerre először gondolta volna mindenki. A Széll Kálmán Tervben valóban szerepel az egyetemi költségtérítéses képzések „kivezetése”, de ez nem azok megszüntetését, hanem a sötét jövőt jelenti. Érthetőbben pedig a tandíjak emelkedését, ennek fényében pedig kevesebb hallgatót - hiszen a költségtérítéses képzésre jelentkezőknek a képzés teljes árát kell majd kipengetniük.

 
 
Mindenki felkapta a fejét, amikor kiderült a Széll Kálmán Terv bizony mostohán bánik a költségtérítéses képzéssekkel. Persze elsőre senkinek sem volt egyértelmű, hogy akkor most ez mit is jelent, bent felejtett mondatról van-e szó. Megszűnik a költségtérítéses képzés, vagy netán pont az ellenkezője, és mindenki fizetnie kell majd a felsőoktatásért? Nem volt egyértelmű, csak az, hogy az egyetemi fizetős képzések jelentősen terhelik az állami intézményrendszert. Hmmm - népszerű érv ez, főként a rektorok körében - de erre egy kicsit később térjünk vissza. Előbb nézzük, mit is jelent az intézkedés Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke szerint. Szerinte nagyon is megmaradnak a képzések, csak az áruk változik, miután a képzések valódi költségét kellene kifizetniük a hallgatóknak. Eszerint tehát azok a fránya egyetemek ne használjanak az ingyenes állami forrást, hanem fizettessék meg azt a költségtérítéses hallgatóikkal. Szép terv. Elvileg mindenki nyer rajta. Először az állam, aki ezzel spórol, másodszor pedig a munkaerőpiac, aki így megszabadulhat a népszerű szakokról kiáradó diplomás tömegtől. Hiszen akarná a jövőben a mostani tandíj többszörösét, s vele együtt a terembérletet, az energiaköltségeket, az amortizációt, na meg az adminisztrációt is kifizetni. Persze kalandorok akadhatnak, aki bátrak és a megdrágult körülmények ellenére is jelentkeznek költségtérítéses képzésre. Ők azok gatyáig adósodnak mire végeznek, hiszen tandíjukat diákhitelből fizetik, miközben éjjelente diákmunkát végeznek…és bíznak benne, hogy jó tündér segít majd nekik átkerülni a fizetősről, az állami képzésbe. Hiszen erre is lehetőségük van.
Felháborodott a terven a Magyar Rektori Konferencia (MRK), amely szerint hibás feltételezés, hogy a fizetős képzésekre nincs szüksége a munkaerőpiacnak. Továbbá az MRK elnöke, Sándorné Kriszt Éva azzal az érvvel sem értett egyet, hogy a költségtérítéses képzéseket folytató egyetemek az állam infrastruktúráját használják bevételeik növekedésére. Reményeik szerint az intézkedés pedig nem arról szól, hogy megszüntetik a költségtérítéses képzéseket - az ugyanis súlyos csapás lenne a hazai felsőoktatásnak. Persze mondta ezt még azelőtt, hogy Kósa is megtette a tippjét azzal a bizonyos mondattal kapcsolatban.
Az eredményre meg várunk türelmesen, s talán már senki sem lepődik meg semmin…
 
Az egyetemek sem ússzák meg a Széll Kálmán Tervet bejegyzés elolvasása

Már megint címlapon a szegedi hök

Most éppen a választásokkal csalnak Szegeden, ahol gyakorlatilag lassan most már a leghíresebb, vagy inkább hírhedtebb hallgatói érdekvédelmet tudhatják magukénak az egyetemisták. Nem csoda, hogy a hallgatóknak a tökük ki van a hökösökkel, akiket többnyire csak a pénz meg a befolyás érdekel. Most petíciót nyújtottak be az ehök ellen, aki kezét széttárva kérdezi: ugyan már, mégis mit akartok? A hatalmunkat megdönteni úgysem tudjátok.

 
 
 
Török Márk neve már megint ismerősen cseng, újfent valami csíntalanságról szól a történet. Most éppen az ehök választásokkal babrál a kis kópé, és hogy-hogy nem, ez senkit sem lep meg. Amint az már korábban is olvasható volt, Török nagy machinátor, hiszen egyszer volt hol nem volt, 2008-ban egy évre felfüggesztették hallgatói státuszából, mikor már ehök elnök volt, ám visszatértekor 2009 szeptemberében újból megválasztották. Tökös gyerek hát, mi tagadás, ám sokaknak igencsak szúrja már a szemét, amit művel. Ezért petíciót írtak alá mintegy ötszázan a gazdaságtudományi kar hallgatói közül, hogy szigorítsanak egy csöppet az ehök választások menetén. Pont annyit csak, amennyitől tisztává válik a szavazás, és így a tagválasztás is.
Legyen például közjegyző, aki hitelesíti a szavazatokat, vagyis a felügyelő bizottságon túl szintén lepecsételi a szavazólapokat. Aztán azt is szeretnék ezek a hitetlenek, hogy a szavazatlapokat gyűjtő urnákat ne az ehök helyiségében, hanem GTK dékáni széfjében őrizzék, a közjegyző pedig legyen jelen a szavazatok megszámlálásakor.
Persze nem ok nélkül kérnek ilyesmiket azok a fránya hallgatók, hiszen korábban több szabálytalanság is előfordult. Például olyan embereket is jelöltek, akikről amúgy senki soha nem is hallott, sőt arra is volt példa, hogy még az egyes fordulók le sem zajlottak, mégis megvoltak, hogy kik lesznek az ehök tagjai… arról nem is beszélve, hogy annyi szavazattal, amennyit nem is lehetett volna összegyűjteni.
És a mostani eset: idén januárban öten lemondtak a tagságukról, egy pedig nem lehet tovább tag a passzív hallgatói jogviszonya miatt. Ez a furmányos Török Márk pedig elnökként nem volt rest pótválasztásokat kiírni, aminek értelmében az általa pártolt tagok posztjára nem kell választást kiírni. Az meg csak a hab a tortán, hogy a választások kiplakátolására sem fordítottak fölöslegesen időt, és energiát - hiszen nyilván le lesznek zsírozva a helyek, minek jelentkezzenek mások fölöslegesen.
Persze az egyik napilap szóra bírta Török Márkot, aki flegmán válaszolva úgy reagált, hogy hallott egy közösségi oldalon elindított petícióról, de nem veszi komolyan… plusz kapja be mindenki, mert pótválasztásokon amúgy sincs szükség közjegyzőre…
A választásokat február 21-23-ra írták ki, a történet talán akkor folytatódik.
 
Már megint címlapon a szegedi hök bejegyzés elolvasása

Lesznek az okosak meg a hülyék

Persze a megkülönböztetés abból áll majd, hogy ki milyen pályára készül, és így milyen szinten kell majd matúrát tennie. A tervek szerint a bölcsészek és a jogászok már okosak lesznek, de közel sem annyira, mint az orvosi karokra jelentkezők. A hülyék csoportjába kerülnek többek között a műszaki pályára, valamint a slágerszakokra készülők, nekik egy sima, középszintű érettségi vizsga is elég lesz, hogy rálépjenek a diplomához vezető útra. Képzésenként tenne ugyanis különbséget az államtitkárság a diákoktól elvárt ismeretek között: egyesektől egyet sem, másiktól kettőt is elkérne az emelt szintű érettségiből

 
 
 
A képlet tök egyszerű, így lesznek olyanok, akiknek bizony alaposan meg kell dolgozniuk azért, hogy diplomás fiatalokká váljanak, és lesznek olyanok, akiknek meg nem. A rendszert, ha elfogadják, két év múlva már be is vezetik. A hírek szerint a két emelt szintű érettségi csak az egyes szakokon lesz kötelező, így az orvosi pályákra készülőknek már nem csak egy tárgyból, hanem kettőből is nehezített vizsgát kell tenniük. Egy emelt szintű vizsgával kell majd számolniuk a jogász, a bölcsész, a gazdaságtudományi és társadalomtudományi területek egy részén a diákoknak, míg a többi területen nem változnak a követelmények. Míg a jogászok választhatnak majd, hogy magyarból, történelemből, vagy a megadott igen nyelvek egyikéből tesznek emelt szintű vizsgát, addig az alkalmazott közgazdaságtan és a gazdaságelemzés szakokra jelentkezőknek kötelező lesz a matematika - vita nincs.
Nem történik változás a műszaki területeken, így a mérnökhallgatóknak nem kell sem matematikából, sem fizikából, vagy kémiából emelt szintű érettségit tenniük. Ellentét viszont, hogy 2014-től az új felsőoktatási törvény értelmében mindenkinek két emelt szintű érettségit kell tennie, aki a felsőoktatásba vágyik. Így a műszaki főiskolákon is megjelenne a buták és a hülyék halmaza, például lesz egy jobb évfolyam, ahova két emelt szint kell, és lesz egy évfolyam, ahova a közepes tudás is elég.
 
A változások miértjét pedig már most is nehéz nyomon követni, hiszen semmiféle magyarázat sincs arról, hogy például az orvosi pályára készülőknek miért kell két emelt szintű érettségit tenniük, a műszaki pályára készülőknek pedig egyet sem. Érthetetlen az is, hogy míg orvoshiány van, addig a népszerű szakokon, mint turizmus és marketing, vagy a kommunikáción maradnak a követelmények. Legalábbis a kormány nem ír elő emelt szintet. Holott az emelt szintű érettségi lényege pont egyfajta szűrő lenne a rendszerben, hogy ne kerüljön már be minden idióta a felsőoktatásba. Ehelyett azokat az orvosokat szivatják, akik közül amúgy is kihullik a selejtes még az egyetemista éveinek kezdetén. Bezzeg a legnépszerűbb szakokon marad a tömegoktatás, és a jobbára alacsony színvonal. Végtére is lesznek az okosok meg a hülyék. Előbbiek kevesebben, míg utóbbiakból Dunát lehet árasztani majd.
Lesznek az okosak meg a hülyék bejegyzés elolvasása